A legutóbbi szöveges bejegyzésem óta – amit több mint fél éve írtam – sok dolog történt. Többek között túl vagyok életem második egyetemi félévén, amit ismét az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karán töltöttem el. Ebben a szemeszterben voltak olyan tantárgyak, amelyek egy második felvonással folytatódtak, illetve befejeződtek, de akadtak olyanok is, amik a műszaki tudományok vagy a közgazdaságtan eddig nem, vagy csak részlegesen érintett területeivel foglalkoztak...
 |
| Óbudán is leesett a hó |
Február 12-én megkezdődött a tanítás és a tanulás is, nem sokkal utána. Az órarendem teljesen változó volt. Volt olyan nap, amikor csak egy másfél órás gyakorlatra kellett bemennem dél körül, de olyan is akadt, hogy reggel nyolctól este hatig bent voltam, igaz volt közte egy két-három órás szünet, amit nem kizárólag tanulásra tudtam felhasználni, hanem mondjuk egy finom és változatos gyros elfogyasztására is. Mint említettem, voltak másodjára is megjelenő tárgyaink. Ilyen volt például a kétféle matek. Analízis II-n folytattuk az integrálszámítást, Diszkrét matekon pedig kibővítettük tudásunkat pár korábban vett témakörben: a halmazelméletben, a relációk és a mátrixok terén. Szintén második részt kapó tárgy volt a Szoftvertervezés és -fejlesztés, amit az OOP-nyelvekben használatos öröklődéssel és a polimorfizmussal kezdtünk meg, ismét C# nyelven és pszeudokóddal. A Fizikát teljesen az alapoktól kezdtük, mivel nem minden középiskolában tartottak elég, jó minőségű órát a tárgyból. Azért az alapok mellett kicsit magasabb szinten, nehezebb dolgokkal kiegészítve tanultuk, és gyorsabb tempóban haladtunk. Sokak örömére ez a tárgy nem épül a Villamosságtanra, attól teljesen független. Ugyanilyen az Elektronika is, amit kicsit furcsállok, mert elég erőteljesen kapcsolódnak egymáshoz a tananyagok. Az Elektronika egyébként is érdekes volt, mivel – feltehetően egy nem túl régi hagyományt folytatva – ezt a tárgyat e-learning formában tanultuk, azaz előadások helyett megnézendő videókat, kitöltendő teszteket, és olvasandó jegyzetet kaptunk. Új tantárgy volt a Számítógép hálózatok is, amelyen az OSI-modellről, adatok továbbításáról és különféle hálózati protokollokról tanultunk. Természetesen idén sem maradtunk közgazdaságtan nélkül. A Mikroökonómia keretein belül a nemzetgazdaságokról a vállalatokra közelítettünk. Ebből a tárgyból az előadás mellett gyakorlat is volt, ami nagyban hozzájárult a zárthelyim sikeréhez, annak ellenére, hogy először időpocséklásnak gondoltam. Ismét volt Patronálás, ami hasonlított az első féléves verziójára, azzal a különbséggel, hogy idén már teljesen összekeveredtek a tankörök, és most már volt diákigazolványunk.
 |
| A reklám helye |
Márciusban már nem csak házi feladatot kaptunk, hanem kisebb-nagyobb (vagy labor típusú) zárthelyiket is elkezdtünk írni. Elektronikából a konzultációk mellett laborjaink is voltak, amiken írtunk néhány rövidebb dolgozatot. Elméleti kérdések és mérési feladatok is voltak. Függvénygenerátort, volt- és ampermérőt, oszcilloszkópot használtunk. Az e-learning felületen rengeteg videó állt rendelkezésünkre, amik a laborberendezések használatát mutatták be. Emellett egy régi, de arany – ez a szófordulat magyarul nem hangzik olyan jól – szimulációs programot is használni kezdtünk. Ebben nem kevés alkatrészből rakhatunk össze áramköröket, majd ezeken méréseket végezhetünk, grafikonokat rajzoltathatunk. Tanultunk a félvezetőkről – amik nem a robotautók sofőrjei – a diódákról, tranzisztorokról. Számítógép hálózatokból is volt laborunk, amin a Packet Tracer nevű hálózat-szimulátor programmal ismerkedtünk. Virtuális számítógépeket, routereket és switcheket kötöttünk össze, alhálózatok IP-címeit és maszkjait számoltuk, és forgalmat irányítottunk. Az első néhány órán a Wireshark forgalomelemzővel is foglalkoztunk kicsit. Az első zárthelyiben az is előkerült. Március 23. egy jeles és kellemes nap volt. Reggel 8-tól programozás zh, ezúttal gyakorlati. Egy öröklődéssel, interfészekkel, eseménykezeléssel és kivételkezeléssel teletűzdelt programot kellett elkészíteni, ami talán ókori kínai építészekről szólt, ha jól emlékszem. Az estébe nyúló délutánon pedig dupla matek zh következett. Integrálszámítás, differenciálegyenletek, aztán parciális rendezési relációk, hálók és egyéb finomságok. Másik jobban sikerült mint az egyik, szó szerint. Ezen dolgozatokra készülés miatt, és más, tőlem függő és független okokból kifolyólag ebben az időszakban le voltam maradva az Elektronika online tananyagában. Később
több hétnyi videót kellett bepótolnom, mármint hetekre tagolás szerint, nem a videók hosszát tekintve. A hónap végén elutaztam néhány napra Békésre, egy kicsit húsvétozni. Márciusban történt az is, hogy megérkezett a bankszámlámra életem első ösztöndíja, amit az előző féléves átlagom alapján számoltak ki.
 |
| Az Analízis sem változott meg a választás után |
Április elején írtunk először Fizikából. A tömegpont- és tömegpontrendszer mechanikáját taglaló kérdések és különböző irányú hajításokról szóló számolások voltak főként. Ez hibátlan lett, ami elvárható volt szerintem fakultációval és érettségivel egybekötött hat évnyi gimnáziumi fizikatanulás után. Április 8-án életemben először lehetőségem volt – igaz eléggé parányi mértékben – beleszólni a magyar belpolitika alakulásába. Az egyetemre visszatérve, Analízisen elkezdtünk foglalkozni a Laplace-transzformációval és a numerikus sorokkal, kicsit később a függvénysorokkal. Elektronikából online tesztet töltöttünk ki, amiben a korábban kisebb adagokban feltett temérdek kérdésből kellett ötven véletlenül kiválasztottat megválaszolni. Diszkrét matekon a lineáris tereket és transzformációkat tárgyaltuk, Fizikán pedig a termodinamikát. Április 23-án Elektronikából és Mikroökonómiából is elméleti zárthelyit írtunk. Az utóbbira való felkészülésnek az volt a fő motívuma, hogy ottmaradtam néhány plusz konzultáción, de azért valamennyi a gyakorlatokon is rám ragadt. Költségfüggvények, koncentrációs ráták, nettó jelenérték, stb. Ez volt az egyetlen számonkérés a tárgyból. Nagy szerencsém volt, amiért nem volt szükséges pótolnom a dolgozatot, vagy pluszfeladatot írnom a kettesért, mert elsőre jobban sikerült mint vártam. A különféle színű dolgozatlapok közül épp egy teljesíthetőt kaptam. A hónap végén kellett beküldenünk a féléves beadandót Szoftvertervezésből. Én egy virtuális művelődési központról szóló programot készítettem el, amivel lehetséges a betáplált egyszeri vagy ismétlődő események rendezésére, kiválogatására bizonyos szempontok szerint. Ez így nem hangzik túl bonyolultnak, de az újonnan tanult adatszerkezetek és a visszalépéses keresés azért tartogatott megoldott, vagy csak többé-kevésbé sikeresen teljesített kihívásokat. A programomat a következő héten meg is kellett védenem, ami az aláírás egyik feltétele, a minimum kettes zh-k mellett.
 |
| Mit ígérjünk meg? „Megajánlott 2-es” |
Május első felében sok számonkérés volt. Programozás labor, kivételesen nem ugyanazon a napon megtartott matek dolgozatok, a második Fizika zárthelyi termodinamikából, sok órás csoportos konzultációt követő DiMat dolgozat, és az elsőnél jóval nehezebb Hálók zh. A tárgy laborjain a legtöbb dolgot már parancssor segítségével, és nem kattintgatással konfiguráltuk. Voltak kifejezetten nyakatekert szintaktikájú, nehezen megjegyezhető és megérthető parancsok. Most már változó hosszúságú alhálózatokat készítettünk, amiknél még körültekintőbben kellett számolni. A dolgozat témái a következők voltak: VLSM, RIP, DHCP, VLAN, NAT-PAT. Jut eszembe: ez volt az utolsó zárthelyi a vizsgaidőszak kezdete előtt, és ez is okozta talán a legtöbb frusztrációt, legalábbis számomra. Történt ugyanis, hogy a virtuális gép, amiben futtattuk a Packet Tracert, úgy elkapta az egeremet, hogy irányíthatatlanná vált a számítógép. Régebben ezt a Windowsból való kijelentkezéssel orvosoltam, de valamiért ez sem segített. Többszöri próbálkozás után sikerült újraindítanom a gépet. Meg kellett várnom, míg nagy lassan betöltődik a program, és kezdhettem újra az egész feladatot, veszítve talán tíz-tizenöt percet körülbelül. A Packet Tracer is igyekezett ellenem dolgozni, mert előjött egy hibája, ami érzéketlenné tette az egérmozgásokra, kattintásokra, így a többlépéses feladat nulladik lépésével, a virtuális hálózat összerakásával is meggyűlt a bajom. A kezdeti nehézségek ellenére a főként CLI-ben megoldott feladatokkal már gyorsabban haladtam, az otthoni gyakorlás megtette hatását, és még az óra vége előtt sikerült befejeznem és beküldenem a feladatot. Ha minden igaz, még nem említettem, hogy nem csak matekból voltak gyakorlataink, hanem Fizikából is. Ezek főleg példák oldogatásával teltek, némi elméleti összefoglalással fűszerezve. Egyszer előfordult, hogy a DiMat zh és az egyik csoport Fizika gyakorlata egybeesett, és egy-két fő kivételével mindenki inkább a dolgozatra ment be, szerintem érthető módon. A sok „könnyű és még könnyebb” számonkérésnek köszönhetően kellemes hangulatban fejeződhetett be a szorgalmi időszak, és kezdődhetett meg május 22-én életem második vizsgaidőszaka. A vizsgaidőszak májusi részére három vizsgát is felvettem, abból egyet talán nem kellett volna. Május 25-én teljesen eláztam a Fizika vizsga előtt, de erről nem magas alkoholtartalmú italok, hanem a felhőkből lezuhanó vízmennyiség tehetett. A vizsga beugró kérdésein nem véreztem el, és a számolási feladatokkal is megbirkóztam, ami elvárható volt tőlem, mint azt korábban már említettem. Tanulhattunk volna sokkal nehezebb fizikát is, de a mérnökinformatika szakon ez egy kevésbé fontos tudományterület mint mondjuk a villamosmérnökök számára. Május utolsó napján megpróbálkoztam mindkét matekból levizsgázni, 50%-os sikerrel. A Diszkrét matekra sikerült felkészülnöm, viszont az Analízis utolsó hetekben, a második zárthelyi után vett témakörei több gondot okoztak. Ezek a függvénysorok és a többváltozós függvények voltak. A Diszkrét matek erős négyes lett, de messze volt az ötöstől, az Analízis pedig sajnos elégtelenre sikeredett, ezért júniusban újból próbálkoznom kellett vele.
 |
| Kilátás a konzultáció közben |
Júniusban már csak a vizsgaalkalmak okán kellett bemennem az egyetemre, az időmet nagyrészt otthoni tanulással töltöttem. 7-én Számítógép hálózatokból vizsgáztam, kb. nyolcvan sorstársammal együtt. 45 perc alatt egy halom bonyolult tesztkérdésre kellett válaszolni. Kevésnek éreztem az időt, de sikerült a feladatok végére jutnom, viszont a válaszaim átnézésére már nem maradt lehetőségem. Az is nehezítő körülmény volt, hogy az egyes kérdésekre egy, kettő, mindhárom, vagy akár egyik felsorolt válasz sem volt helyes. Azért szerencsére lehetett részpontokat kapni az egyes kérdésekre, még ha először ez nem is volt egyértelmű. Néhány napon belül kiderült az eredményem: kb. 76%-os lett, ami ennél a tárgynál sajnos hármasnak számít, míg más tárgyaknál ez a százalék a „majdnem ötös” kategóriába esik. Június 14-én következett a Szoftvertervezés vizsgám. Ebből a tárgyból nem lehetett megúszni a beugrót, mint első féléves párjánál. Rövid kérdések, feleletválasztás, majd több órányi izgulással egybekötött várakozás következett, ugyanis ebből a tárgyból szóban is vizsgáznunk kellett. Számtalanszor átpörgettem a prezentációkat, mindig vissza-visszatértem adott algoritmusokra, témákra, amiket kockázatosnak éreztem kihúzni. Ezen a vizsgaalkalmon is majdnem nyolcvanan vettünk részt, de nem csupán a tömeg miatt kerültem későn sorra, hanem az anyag többszöri átnézésével és ezzel együtt a sorba beállás késleltetésével húztam az időmet. Végül csak sorra kerültem, és reméltem, hogy nem okozok magamnak bűntudatot egy óvatlan mozdulattal, azaz egy nehéz tétel kihúzásával. A gráfok tárolási módjait, a mélységi bejárást és a topológiai rendezést húztam. A mélységi bejárás algoritmusát pont az aznap reggeli csoportos átnézés alatt értettem meg jobban, ismét köszönöm a segítséget az illetőnek. Teleírtam a lapomat mindennel, ami a témához kapcsolódik, majd lefeleltem. Lefejelnem vagy lefejeznem nem kellett utána magamat, mert rendben voltak a szóbeli válaszaim és a tételem kidolgozása, így teljes megdöbbenésemre ötöst kaptam, amire nem igazán számítottam. Június 21-én volt a legutolsó lehetőségem, hogy átmenjek Analízisből. Az előtte lévő héten igyekeztem kijavítani az első próbálkozásom hibáit, jobban átnézni és megérteni a nehezebb témákat. Például volt egy olyan téma, a kettős integrálás, amit elméletben értettem, viszont nem gyakoroltam be konkrét példákkal. Elérkezett a vizsga napja, én felutaztam a fővárosba, és megírtam a dolgozatot. Az elméleti és a gyakorlati résznek is meg kellett lennie minimum kettesnek, szóval nem lehetett csak a példamegoldásra hagyatkozni. Kivételesen nem rontottam el a másodrendű, inhomogén differenciálegyenletet, de a dupla integrálásba megint sikerült kicsit belebakiznom, valami szánalmas alapszintű hibával. Összességében úgy éreztem, hogy jól sikerült a vizsga, és talán nem kell jövőre megismételnem a tárgyat, és ebben szerencsére nem tévedtem. Egy-két óra múlva meg is volt az eredmény, négyes lettem Analízis II-ből. Ennek nagyon örültem, mert előtte mindig kettes-hármas körül mozogtam. Ebben a félévben lényegesen jobb lett az átlagom mint az elsőben, de ehhez sok szerencse is kellett, ahogy ezt a korábbi bekezdésekben kifejtettem.
 |
| Miután megtudtam, hogy sikerült a matek |
A matekból írt utóvizsga utáni napon elutaztunk Vas megyébe, ahol sok érdekes és szép helyet meglátogattunk. Voltunk Győr-Moson-Sopron megyében is, és egyszer a határon át Bécsbe is ellátogattunk. Ott a Schönbrunn-kastélyt és a bécsi közutakat néztük meg, utóbbiakat túl sokszor, mert akadtak útvonal-keresési problémáink. Elég sokat fotóztam a családi kirándulás során, talán túlzásba is vittem, mert utána hetekig nem győztem válogatni, szerkeszteni a képeket. Július elején is voltam különböző helyeken, például Esztergomban, Szegeden, illetve Kiskőrösön, Petőfi szülőházában, és a bugaci pusztában. A szünet további részében néhány alkalommal Békésen és Gyomaendrődön is tartózkodtam egy-két hetet, mint oly sokszor eddigi életemben. Bécsen kívül még egyszer voltam külföldön, amikor Békésről a félig-meddig magyar városba, Nagyszalontára vezettem el a magyar-román határon keresztül. Sok élményem volt a nyáron, és – a NIK-en legalábbis – a szünethez hozzátartozó első szeptemberi héten is.
Holnapután megkezdődik a harmadik félév. Már júniusban lezajlott az előzetes tárgyfelvétel, a héten már csak a kötelező tesit kellett felvennem, illetve módosítanom. Megint lesznek teljesen új tantárgyaim, például Rendszerelmélet, amiről még nem sokat tudok azon kívül, hogy az Analízis II-re épül. A C# mellett Javában is fogunk programokat írni, de teljesen másféléket mint eddig. Csak egy matekos tárgyunk lesz, és abból is kevesebb óra, viszont ezzel együtt több lesz a szakmai tárgy, és szigorlatunk is lesz a programozással és az elektronikával kapcsolatos tárgyakból, hacsak nem sikerül megajánlott jegyet szereznem belőle.
-----
Tanulmányi átlag:
4,28
Megszerzett
kreditek:
29+32/210 (BSc ~
29,05%)
[78 Elő
Adás: ~
128 óra + 42 GYakorlat: ~
63 óra + 28 Labor: ~
52,1 óra + 22 Konzultáció: ~
25 óra]
Tantárgyak:
- Analízis II. (6 kr, 4-es)
- [19 EA: ~28,5 ó + 18 GY: ~27 ó + 1 K: ~1,5 ó]
- >> Rendszerelmélet (5 kr)
- Szoftvertervezés és -fejlesztés II. (6 kr, 5-ös)
- [12 EA: ~29 ó + 11 L: ~26,6 ó]
- >> Web programozás és haladó fejlesztési technikák (5 kr) + Szakmai szigorlat
- Diszkrét matematika és lineáris algebra II. (5 kr, 4-es)
- [17 EA: ~25,5 ó + 13 GY: ~19,5 ó]
- Fizika (5 kr, 5-ös)
- [13 EA: ~19,5 ó + 6 GY: ~9 ó]
- Elektronika (4 kr, 4-es)
- [9 K: ~13,5 ó + 5 L: ~7,5 ó]
- >> Digitális rendszerek (5 kr) + Szakmai szigorlat
- Számítógép hálózatok (4 kr, 3-as)
- [12 L: ~18 ó + 11 EA: ~16,5 ó]
- >> Operációs rendszerek (5 kr)
- Mikroökonómia (2 kr, 5-ös)
- [6 EA: ~9 ó + 5 GY: ~7,5 ó + 2 K: ~2,5 ó]
- Patronálás II.
MEGJEGYZÉSEK: